Égéstermék-elvezetés jelenlegi helyzete – Beszámoló a konferencia szekcióról
Keszthelyi István-KÉOSZ

Aktívan és pozitív hangulatban zajlott az idei Pollack EXPO keretei között szervezett „Égéstermék-elvezetés szekció” ülése 2025.április 3-án.
Az elhangzott előadások összhangban voltak a szekció idei mottójával az „Égéstermék-elvezetés jelenlegi helyzete” címmel. A szervezést, a technikát és az előadások rendjét biztosítva a szekció elnöki tisztjét Fehér Gábor, a KÉOSZ elnökségi tagja töltötte be, és a sikert az EXPO és a szakmai programok zsúfoltsága mellett is eredményesen szolgálta.
A szekció keretében egy szünettel 7 előadás hangzott el 13:15 és 18:00 között.

A szekciót Gyurkovics Zoltán, a Magyar Mérnök Kamara Épületgépészeti Tagozatának Elnöke nyitotta meg, és bevezetőjében kifejezte a téma fontosságát, az MMK aktív szerepvállalását és a szakterületet érintő optimista jövőképben való hitét. Közvetlen hangvételével jó alapot teremtett a baráti hangulatú eseménynek, amelyen a tervezők, gyártók, gázipari szakemberek, szinte minden érintett szakmai szervezet, akkreditált építőipari intézmények, kivitelezők és kéményseprők aktív képviselői is részt vettek.
Minden előadás és előadó a szakmai mondanivalóján túl azt fejezte ki, hogy szükség van a szakterületek egymást támogató magatartására, az esetleges érdekellentétek összehangolására.
Erre az hívta fel a fokozott figyelmet, hogy a 2024 decemberében megjelent TÉKA (280/2024. kormányrendelet) még hatálybalépése előtt módosításra került a gépészeti szakma összehangolatlan és ellentmondásos visszajelzései, vészjelzései miatt. A jogalkotók annyira elbizonytalanodtak az égéstermék-elvezetők vonatkozásában, hogy az új jogszabály lényegében visszatért a korábbi OTÉK részben idejétmúlt szabályozásához.
Az első előadásban Keszthelyi István a KiMI Munkabizottság 2021-óta elvégzett munkájáról számolt be.  Kiemelte, hogy a Kéményseprőipari Műszaki Irányelvek a vonatkozó jogszabály értelmében egy szabványstátuszú műszaki segédlet kellene legyen, amely helyett egyelőre inkább jogértelmezések és eljárási szabályok jelentek meg. Ennek fő oka a gépészeti szakma széttagoltságában keresendő, amit részben a jogszabályok pontatlanságai, ellentmondásai és a szakmagyakorlók gyenge jogi képzettsége okoz. A szakmailag sokoldalúan összeválogatott bizottságban elsősorban a kéményseprők aktívak a KiMI-k megfogalmazásában. A közös sikerhez szükség van a többi szakmai kör aktív és alkotó részvételére is. Javasolta, hogy a Bizottsági munkán kívül is legyen rendszeres egyeztetés a szakmák aktív képviselői között és alakítsunk ki minden vitás területen kompromisszumos, közös irányvonalat. Ennek eredményeit a KiMI-kben érdemes visszatükrözni.
Ezt követően Versits Tamás tartott szakmai előadást a hidrogén, mint tüzelőanyag alkalmazásának fizikai és technológia sajátosságairól, valamint a jelenleg is alkalmazott földgázhoz kevert maximum 20% hidrogéntartalom tüzeléstechnikai és kéménytechnikai következményeiről. Megjegyezte, hogy Jules Verne már  1870-ben az előttünk álló közeljövőt felvetítette a „Hidrogén a jövő szene” írásában. Tamás szakmai lépésekben levezette, hogy első körben mind a hálózat, mind a gázkészülékek, mind az égéstermék-elvezetők változtatás nélkül alkalmasak a 20%-os hidrogéntartalom kezelésére, de a Németországban már várhatóan 2026-tól bevezetésre kerülő Épületenergetikai törvény (GEG), fokozatosan a 100% hidrogénüzemet is bevezeti. A tiszta hidrogén eltüzelése sok tekintetben igényel változtatásokat, de az égéstermék-elvezetés szempontjából hatása csekély.
Ezt követően Hartai Mátyás a Vaillant-Saunier Duval márka képviseletében professzionális szakmai előadást tartott a hőszivattyús- és kazántechnika összekapcsolásáról, a kapacitások túlméretezésének, míg a hidraulikai rendszer alulméretezésének káros hatásairól, és a gépészeti rendszerek közgazdasági elemzésének fontosságáról. Példákon keresztül pontosan bemutatta, hogy a mérnöki méretezésből a terhelési állapotokon, üzemórákon és jósági fokokon keresztül hogyan célszerű az ügyfél szempontjából végigszámolni a rendszerek bekerülési és üzemeltetési költségeit, hogy a felesleges csalódások és viták elkerülhetők legyenek.
A rövid szünet után Henszelmann Imre a Magyarországi Cserépkályhások Kandallóépítők és Gyártók Országos Ipartestületének titkára széles látókörű előadásában felhívta a figyelmet a jelenlegi energiaforrás-mix lecserélésének szükségességére, módjára és helyes irányaira. Kiemelte, hogy az intézkedéséknél lényeges lenne, hogy a technológiák alapanyagigénye, teljes környezeti lábnyoma, és jövőállósága is bekerüljön a fontos szempontok közé, és megdöbbentő példákkal illusztrálta a helytelen döntések káros hatásait. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai erdőgazdálkodásban már most erőteljesen készülni kell a klímaváltozás következményeinek csökkentésére, és olyan fafajták telepítését kell megkezdeni, amelyek 20...100 év múlva biztosítani tudják majd az egészséges erdőterületeket. Végezetül vigasztalóan felsorolta azokat a hagyományos, de egyben jövőálló technikákat, amivel a kommunális épületek fűtése a természettel összhangban, mégis az igényeknek megfelelően megoldható.
Győrfi Miklós a SCHIEDEL Kéménygyár képviseletében az előtte szóló gondolatmenetét vitte tovább kiegészítve a jogszabályok által előírt megújuló energiahasználati kötelezettséggel. Bemutatta, hogy a fa- és pellettüzelés területén milyen korszerű megoldások állnak rendelkezésre, amelyek egyesítik a biztonsági-, energetikai-, üzemeltetési-, kéményseprési- és környezetvédelmi szempontokat. Ez utóbbi tekintetében elemezte a finompor kibocsátás hatásait és a különböző konstrukciójú porleválasztók tulajdonságait. Szemléletesen levezette, hogy a háztartási méretű berendezések és égéstermék-elvezetők esetében a nagyfeszültségű elektrosztatikus leválasztók optimális műszaki- és az esztétikával is jól összeegyeztethető megoldásokat adnak, és ehhez piacérett gyártmányok állnak mára rendelkezésre.
Utolsó előtti előadóként Keszthelyi István az LAS gyűjtőkéményekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kizárólag gázkészülékeket érintő cserék és kéményfelújítások a gázipari szabályozások hatálya alatt kellően szabályozottak. Felhívta a figyelmet a kéményseprő-ipari és a gázipari követelmények közötti látszólagos ellentmondások feloldásának módjára. Bemutatta, hogy a szakmailag igen összetett, sokszereplős alkotó folyamatban milyen együttműködésben és felelősségi felosztásban lehet optimálisan haladni. Kiemelte, hogy a téma hazánkban komoly gazdasági és erkölcsi hatású, amelynek okán hazánk szakmai fellegvárává vált a speciális felújítási technológiáknak. Az indokoltan fokozódó minőségi elvárások újabb piaci szereplőket vonzanak, ami fejlődésre ösztönzi az összes résztvevőt. Előnyös ezért, ha az újdonságokat is nyitottsággal és inkább támogatással kezeljük, és megfelelő felügyelet mellett hasznos tapasztalatokat gyűjtünk, mintsem előítéletek miatt egyeseket kiemelünk, vagy háttérbe szorítunk.
A záró előadást és összegzést Kocsis Krisztián kéményseprőmester, több kéményseprőipari szakmai szövetség vezető képviselője tartotta. Minden korábbi előadóra reflektálva kiemelte, hogy a kéményseprőipar célja, a törvényi szabályozással összhangban lényegében azonos a többi érintett szakág céljaival, így a mindennapi gyakorlatban jó együttműködés alakul ki a legtöbb projekt kapcsán, és a szereplők egymást támogatva lépnek fel. Kiemelte, hogy a kéményseprésnél az egységesen kezelhető szabályoknak kell előnyt biztosítani, mert az ingyenes kéményellenőrzési szolgáltatás mögött álló erőforrások nem teszik lehetővé az individuális eljárások lekövetését. Ugyanakkor a KiMI-kkel kapcsolatban kiemelte, hogy egyrészt büszkeségre adnak okot az eddigi eredmények is, hiszen sok kérdésre kapunk belőlük pontos választ, másrészt a KiMI-ken belül tisztázható sok, ma még nem egységesített eljárás is. Kiemelte, hogy káros hatásúnak érzi, ha a szakágak közötti különbségeket hangsúlyozzuk, és ezzel akár ellentmondásokat is gerjesztünk. Felhívta a figyelmet, hogy a
homlokzati égéstermék kivezetés kérdésköre építészeti, környezetvédelmi, városképi
szempontokból kiemelt jelentőségű. A homlokzati égéstermék-kivezetés helytelen kezelése, a különböző jogállású, de azonos funkciójú gépészeti elemek nem egységes kezelése, a képzésekkel és szakmai jogosultságokkal kapcsolatos jogszabályi változások és értelmezései esetében vannak kellemetlen példák, amelyek többnyire azonban inkább elkülöníthető emberi tévedéseknek tulajdoníthatóak. Készségét fejezte ki a kéményseprő szakma nevében, hogy az együttműködésben és a sajnos létező gondok megoldásában keressünk aktívan közös megoldásokat.

A kis csúszással befejezett előadások után aktív és őszinte vita, kérdés-válasz-kavalkád alakult ki, így a kiállítási terület már teljesen kiürült, mire a szekciót bezártuk. A megbeszélések még órákig folytatódtak kisebb körökben az egyetem udvarán, tervek fogalmazódtak meg, újabb egyeztetések időpontjai körvonalazódtak, ami előrevetíti, hogy talán sikerül újra teljes egységet teremteni az épülettechnika szakágai között.

Az előadások anyagai rövidesen a KÉOSZ és az egyéb szakmai szervezetek oldalain is elérhetőek lesznek.